Úgy tűnik, a Népesedéspolitikai Kerekasztal javaslatából, előbb vagy utóbb nyugdíjtörvény módosítás lesz. A javaslat lényege, hogy a nyugdíjkiszámítás metodikája – az alapnyugdíj hagyományos kiszámítása után - kibővül egy „bonus – malus” rendszerrel, ami a „megfelelő minőségű gyermekek” számától függően módosítja – növeli, vagy csökkenti - a biztosítási alapon meghatározott nyugdíj mértékét. Ezt kapják majd kézhez.

A javaslat számos kérdést felvet. Ezek közül néhány…

Magam is „Ratkó” gyerek lévén, egész életem során megtapasztaltam ennek minden következményét, többnyire hátrányát, mint előnyét. Mindezekből azt szűrtem le, hogy a demográfiai folyamatokba történő adminisztratív beavatkozás – már csak a hosszú távú, előre nehezen tervezhető hatásai miatt is - komoly felelősséget jelent és hozzáértést igényel. Ez a tervezett sietős lépéseket látva kétséges, de várjuk meg a hatástanulmányokat…

Nehezen belátható a népesedéspolitika és a nyugdíjrendszer közötti közvetlen összefüggés. Az nyilvánvaló, hogy nyugdíjas csak a megszületett gyermekből lehet, de itt másról van szó. Nem valószínű, hogy a mostani fiatalok gyermekvállalási kedve érdemben serkenthető a nyugdíjrendszer tervezett módosításával. Nem a várható nyugdíj összege a fő szempont a döntés meghozatalánál. Egy sor más – a nyugdíjazást időben jóval megelőző - intézkedés, élethelyzet, jövőkép, várakozás motiválja inkább a fiatalokat.

Ezek közül rövid távú anyagi támogatás jellegűek, amelyeknek azonnali és közvetlen hatása van a fiatal szülők életére /GYES, GYED, családi adókedvezmény/. Fontos azonban a hosszabb távú lehetőségek, kilátások értékelése, a fenntartható családi egzisztencia, a lakhatás, a gyermek jövője /óvoda, iskola, oktatás, elhelyezkedés, mobilitás lehetőségei stb./.  Ha az azonnali anyagi támogatás jellegű intézkedések ellenére sem nő az elvárt mértékben a születések száma, akkor érdemes elgondolkodni a jövő kilátásait illető, „nem anyagi jellegűeken”, mint a társadalmi biztonság, a jövő kiszámíthatósága, a szülők kilátásai,  várakozásaik milyen hatással lehetnek, a gyermekvállalási döntésre.

Csak közbevetés, hogy talán célszerű lenne őket megkérdezni a tárgykörben, akár a NER keretében egy nemzeti konzultáció alkalmából. Mind potenciális szülői, mind aktív járulék, bocs szociális hozzájárulási adó fizetői minőségben. Ők vajon hogyan gondolják?

Ha a javaslat ebben a formában megvalósul, – remélem nem fog – hosszabb távon, akár emberöltőkre meghatároz folyamatokat. Csak a tervezett szabályozás érvényesülésének kezdete 30 év /35+30 = 65 vagyis 2045, és még optimista voltam/. Nem kellene izmosabb társadalmi, netán politikai konszenzus a nyugdíjrendszer távlatos módosításához?

Az elhamarkodott döntésnél csak az a rosszabb, ha a vitatható nyugdíjrendszer módosítások politikai hatalmi ciklusoktól „rángatva” következnek, ahol az állampolgár nem tud tervezni, nem tud mihez igazodni. A „húzd meg, ereszd meg” kiszámíthatatlansága, kiszolgáltatottsága esetenként rosszabb, mint a szimpla „hülyeség”. Lásd a 2007-2012 közötti nyugdíj szabályozások vargabetűket!

Mindezek mellett azt is gondolom, hogy a nyugdíjrendszer felülvizsgálata során célszerű olyan mechanizmust beiktatni, ami értékeli, és elismeri a gyermekvállalást. A Népesedéspolitikai Kerekasztal felvetése jogos. Lehetőleg, „minden szülőpár? állítson maga helyett járulékfizetőt!” A nyugdíjrendszer fenntarthatósága ugyanis igen nagymértékben ettől függ.  Nem az elvvel, a javasolt megoldással van gond.

A javaslat problémája, hogy kirekesztő, de mindenképpen megosztó, megbélyegző jellegű. Nemcsak elismeri, és a nyugdíjnövelés eszközével díjazza a gyermekvállalást, nevelést, hanem a gyermektelenséget szankcionálja is. Ez igazságtalan, elfogadhatatlan, mert egyrészt biztosítás alapján szerzett jogot csorbít, másrészt a szülő nő és a gyermeke/i ellátását, juttatásait, a „gyermeket nem vállalók” adójából, járulékából is finanszírozzák. Ha közvetve is, de valamennyien hozzájárulnak a következő nemzedékek felnevelésének költségeihez, erősen vitatható az általuk termelt „javakból” a gyermekteleneket kizárni. Nem igaz tehát, hogy a „járulékfizető előállítását” kizárólag a szülők finanszírozzák.

A kívánt hatás úgy is elérhető, ha a gyermekek által befizetett jövedelemadónak és/vagy a szociális hozzájárulási adójának meghatározott részét, a nyugdíjas korú szülők megkapják. Közvetlenül és azonnal. Lásd: mint az SZJA 1 %-a. Egy ilyen rendszer akár a jövő évtől bevezethető lenne.

A megoldást annál is inkább javasolom, mivel ettől az évtől – azzal, hogy a családi adókezdemény már nem csak a személyi jövedelemadó, hanem a szociális hozzájárulási adó terhére is érvényesíthető – elindult az állami adóbevételek szociális szempontú „átengedése” is. A sport területén ez már hamarabb elkezdődött.

További előnye, hogy a gyermekteleneket nem szankcionálja, miközben a több gyermekeseket halmozottan jutalmazza. Az adóból való levonhatóság automatikusan megoldja „a gyermekek minőségének” kérdését. Csak az a szülő kap többletnyugdíjat, akinek a gyermeke/i jól szocializáltak, a társadalomba való beilleszkedésre képesek, hasznos munkát végeznek, gyereket nevelnek, és itthon fizetnek adót.

A Népesedéspolitikai Kerekasztal javaslatának problémája, hogy kirekesztő, megosztó, jellegű, következménye, hogy elindítja a biztosításon alapuló nyugdíjrendszer erózióját. A jelenlegi nyugdíjasok érdekeit sérti, a biztosítási alapú nyugdíjak csökkentésének már a felvetése is. Ha hagyjuk felpuhítani a járulékbefizetésen, a korhatár elérésén és a biztosított jogviszony hosszán alapuló nyugdíjszámítási rendszert, ha a biztosítási alapon meghatározott nyugdíj összegét csökkenteni lehet, akkor a rendszer akár rövidtávon is összeomolhat. Akkor a befizetők /akik az átlagosnál több adót fizetnek be/ még inkább dezertálni fognak a rendszerből, - mert a kerekasztal javaslata szerint: „megoldják, és gondoskodnak magukról”. Elhagyják az országot, a szürke- és fekete gazdaságban menekülnek, ha már nem ígérnek nekik ellátást, nem is fizetnek adót, járulékot, így előáll a KGST-ből ismert helyzet, „a meddő tehenek egymást fejik”. Ez nem lehet cél, de „bármi megtörténhet” – tudjuk!

A biztosítás alapú nyugdíjrendszer erodálása, felpuhítása, /zárójelbe tétele/, egy rossz irányú folyamat első lépése lehet, ami a jelenlegi nyugdíjasoknak sem érdeke.     

A fentiekre is tekintettel, a Népesedéspolitikai Kerekasztal javaslatának a ma ismert formában történő bevezetését, rendkívül kockázatosnak ítélem, és nem támogatom.

R&L