Már a törvény hatályba lépése előtt is tudni lehetett, hogy a változás nem fog kedvezni a munkavállalóknak, alapvető koncepcionális változtatásokat hoz magával és különösen hátrányos helyzetbe hozza a kollektív jogok gyakorlóit, így a kollektív érdekvédelmet. Szűkültek az úgynevezett egyéni jogok, a munkavállalók többet kénytelenek dolgozni alacsonyabb bérért, munkájukért szigorúbb felelősségi szabályok alapján tartoznak helytállni, valamint jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén sem számíthatnak a jog védelmére. A szabályozásban önálló területként megjelent a köztulajdonban álló munkáltató kategóriája, ahol mind az egyéni, mind pedig a kollektív jogok komoly csorbát szenvedtek. A kollektív jogok területén pedig a változás a jogok érvényesítésére szolgáló garanciák szisztematikus eltávolításában jelenik meg.

Az új Mt. bevezetése óta gyakorlatban is láthatóak a következmények: csökkent a munkaügyi perek száma, a szakszervezetek mozgástere beszűkült, ezáltal érdekérvényesítő képességük is gyengült. Minimálisra csökkentek – szinte teljesen megszűntek – a kollektív munkaügyi jogviták, és nőtt a munkavállalók elkeseredettsége. A szakszervezetek tisztségviselőihez napi szinten fordulnak a munkavállalók jogos panaszaikkal. 

Az adatok alapján készült hatástanulmányban a kutatók legfőbb konzekvenciája az volt, hogy összességében véve a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalóknak egy kicsivel rosszabb, a munkaadóknak kicsivel jobb lett a helyzete az új szabályozás bevezetését követően. Ami az eredeti célokat illeti, a szabályozás a munkaerőpiac rugalmasságát a felmérés pillanatáig nem segítette elő, a versenyszféra foglalkoztatási szintjének növelését pedig egyelőre mérsékelt eredménnyel támogatja.

A munkavállalók számára kedvezőtlen változások elsősorban a nagy létszámú, többnyire részvénytársasági formában, részben vagy egészben külföldi tulajdonú cégnél dolgozókat érintették. Ágazati szempontból a szállítás, posta, távközlés és raktározás területén dolgozókra van leginkább kedvezőtlen hatással.

Az eredményeket tekintve a kutatás kimutatta, hogy az új szabályozás elsősorban a rosszabb szociális helyzetű, gyengébb érdekképviseleti erővel, képességgel rendelkező, egészségügyi problémákkal küzdő, a munkaszervezetbe gyengébben beintegrálódó munkavállalókat érintette markánsabban, pont azt a réteget, amelynek kollektív érdekképviseletre a legnagyobb szüksége lenne. A munkaügyi perek vizsgálatában is ez jelenik meg, elsősorban az elmaradt bérek, a szabadságkiadások miatti viták száma jár az élen.

Szakszervezeti szempontból a hatástanulmány eredményei gondolatébresztőek, tennivaló – munkavállalói oldalról is – van bőven. A szakszervezeteknek erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a hátrányos jogszabályi környezetben (új Munka törvénykönyve, szigorodó Sztrájktörvény, változó munkaügyi ellenőrzés stb.) a megmaradt eszközeiket az eddigieknél is hatékonyabban használják, kollektív szerződésekkel próbálják a munkavállalók megnyirbált jogait védeni.

A 100 oldalas tanulmány letölthető a LIGA Szakszervezetek vagy a projekt honlapjáról közvetlenül: