Valóban egyre többen dolgoznak? - Bepillantás a foglalkoztatottsági adatok mögé
A kormány kommunikációja szerint rendületlenül javul a foglalkoztatottság. Nézzünk mi is egy kicsit alaposabban a számok mögé. Valóban ennyire jól teljesít Magyarország a foglalkoztatottságot tekintve? Ez rövid összefoglaló nem egy statisztikus, hanem egy mondhatni többé-kevésbé laikus érdeklődő szemszögéből arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi áll a statisztikailag kimutatható foglalkoztatás-bővülés mögött.
Miért tesszük fel a kérdést? Mert a statisztika ellenében a gyakorlatban az átlagember szintjén nem igazán érezhető a foglalkozásbővülés hatása. Másrészt a foglalkoztatottsági adatokat többen, többféleképpen magyarázzák.
Mint gyakran más esetekben is, az ördög itt is a részletekben lakozik.
Ha vetünk egy pillantást a Központi Statisztikai hivatal foglalkoztatottsági adatsoraira vonatkozó Gyorstájékoztatókra, valóban azt láthatjuk, hogy az elmúlt pár évben a foglalkoztatási adatok folyamatos foglalkoztatás-bővülést mutatnak az előző év azonos időszakához viszonyítva. Nincs ez másként a 2013. június 27-én megjelent legújabb, foglalkoztatottságra vonatkozó KSH gyorstájékoztató adatok szerint sem. A KSH gyorstájékoztató szerint továbbra is javult a foglalkoztatottság, ezúttal hozzávetőlegesen (hibahatáron belül) 62 ezer fővel dolgoztak többen Magyarországon, mint egy évvel korábban az év azonos időszakában.
Ugyan a teljes képhez és szakmaisághoz hozzátartozik, hogy egy adott téma a lehető legtöbb oldalról legyen megvizsgálva (a KSH adatain kívül egyéb adatforrások, kutatások, felmérések és a szakirodalom, valamint a munkaerő-piaci folyamatok is ismertetésre kerüljenek) ezúttal azonban csak egy kis szelet, a foglalkoztatottság kerül kiemelésre. Amit tudnunk kell először is, az az, hogy miből áll össze a KSH foglalkoztatottsági statisztikája, amire a kormány gyakran hivatkozik.
A foglalkoztatás mérése mintavételes felmérés, amely a foglalkoztatás mellett a munkanélküliség és az inaktivitás mérésére is szolgál. A KSH gyorstájékoztatója a munkaerő-felmérés (KSH MEF) adataiból előállított munkaerő-piaci szakstatisztika számadatait veszi alapul. A KSH MEF magánháztartásokban, 15-74 (illetve 15-64)[1] éves személyek gazdasági aktivitását méri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) módszertanához igazodva. A statisztika módszertana harmonizál az Európai Unióban elfogadott statisztikai módszertannal, ezért a nemzetközi adatok összehasonlíthatóak. A MEF-ben havonta hozzávetőlegesen 38 000 háztartás kerül lekérdezésre, túlnyomórészt (88%) személyes megkérdezés módszerével. Ez reprezentatív mintának számít, vagyis az egész lakosságot képezi le, bizonyos hibahatáron belül. Az, hogy mely háztartások és azon belül is kik kerülnek megkérdezésre, több lépcsőben, szigorú módszertan alapján kerül előzetesen kiválasztásra.
A definíciós kérdések szintén nagy súllyal esnek latba. Például az, hogy ki számít foglalkoztatottnak, szintén nemzetközi módszertan alapján meghatározott. A KSH definíciói szerint foglalkoztatottnak számít, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve volt olyan munkahelye, ahol igazoltan volt távol (pl. szabadság). Az, hogy mihez viszonyítjuk a népességen belül a foglalkoztatottak számát, annak szintén jól körülhatárolt definíciója és módszertana van (a munkanélküli, gazdaságilag aktív, gazdaságilag nem aktív, passzív munkanélküli, aktivitási arány, munkanélküliségi ráta, foglalkoztatási arány részletesebb definícióját és a számítások módszertana a KSH oldalán itt és itt található.)
Az, hogy miért is javulhat statisztikailag a foglalkoztatás (a szezonális hatásoktól eltekintve, vagyis például a nyár beköszöntével a vendéglátóipar és mezőgazdaság által igényelt többletmunka hatása), miközben az átlagember a saját bőrén nem feltétlenül tapasztalja a munkavállalás kapcsán a bővülő lehetőségeket, annak három főbb oka is lehet.
A közmunka hatása erőteljesen kimutatható a foglalkoztatottsági adatokban. A közfoglalkoztatás különösen azokban az időszakokban javítja az adatokat, amikor a közmunkaprogramok elindulnak. 2013-ban ez a KSH áprilisi adataiban volt érezhető.
Statisztikailag – leegyszerűsítve - a közmunkások száma három forrásból származhat: egyrészt a KSH MEF-ből, ami reprezentatív, tehát nem teljeskörű és a válaszadó önbevallásán alapul. Másrészt a KSH intézményi statisztikájából, ami teljeskörű a költségvetési intézményekre vonatkozóan,[3] viszont a módszertanát véve alapvető különbségek vannak a MEF-hez képest. Harmadrész a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásából, ami érintetti létszámot mutatja be, és nem konzisztens a KSH intézményi statisztikájával. Arra kérdésre, hogy akkor tulajdonképpen hány fő a közfoglalkoztatott a MEF alapján, a KSH negyedévente megjelenő Statisztikai Tükör kiadványából kaphatunk információkat. Eszerint 63,9 ezer fő vallotta magát közmunkát végzőnek, ami 135, 5 % -os változás az előző év hasonló időszakához viszonyítva.
2., Migráció hatása:
A statisztika szerint a foglalkoztatotti körbe tartoznak (1) azok a külföldi (külföldön született) személyek, akik Magyarországi lakcímen élnek, itt tartózkodnak (és bekerültek a mintába) és foglalkoztatottnak minősülnek. Illetve (2) azok a külföldön dolgozók, akik 1 évnél nem régebben tartózkodnak külföldön és magyarországi háztartás tagjának tekinthetők. A munkavállalási célú migrációs folyamatok erősödésével a mintában ezeknek a személyeknek az aránya átmenetileg javíthatja a foglalkoztatási statisztikát.
3., Feketemunka és kifehéredés hatása:
A MEP felméri a tényleges foglalkoztatást, azonban a feketegazdaságra vonatkozó adatokat nem lehet tudni, milyen mértékben tartalmazza (valószínűleg csekély mértékben, tekintve, hogy a MEF önbevalláson alapul). A feketegazdaság méretére vonatkozólag több becslés létezik. 18 százalék körüli átlagos értéket véve ez hozzávetőlegesen 660 ezer főt jelent az aktív munkakorú népességen belül a teljes nemzetgazdaságra számítva. Foglalkoztatáspolitikai intézkedések, a foglalkoztatás terheinek csökkentését szolgáló intézkedések, például járulékkedvezmény pozitívan járul hozzá a foglalkoztatás fehéredéséhez. Arra azonban, hogy ennek a konkrét, számszerűsíthető hatása mekkora, illetve ez egyáltalán megbecsülhető-e, az túlmutat a jelen anyag keretein.
Tehát a címben feltett kérdésre a válasz egy igen, de mégsem – vagyis nem ott és nem úgy, hogy az az átlag munkavállaló számára és a nemzetgazdaság számára is érezhető legyen. Különösen aggasztó és sokatmondó például a KSH egy másik felméréséből, az intézményi statisztikájából vett adat. A versenyszférában alkalmazásban állók aránya Magyarországon az elmúlt években nem hogy jelentősen javult volna, de a legjobb esetben is pár százalékpontos (a gyakorlatban elhanyagolható) különbségtől eltekintve csak stagnált, 2011-es év legvégétől pedig csökken. Az eredetileg a tartós munkanélküliek számára létrehozott támogatott közfoglalkoztatás rendszerétől eltekintve a foglalkoztatás-bővülés hatása a valóságban, a munkavállaló szemszögéből lényegében érezhetetlen.
Kelemen Melinda
[1] Az ILO szerint a munkaképesség felső korhatára 74 év, az Európai Unió módszertana szerint 64 év.
[2] Elméletben az alacsony képzettségű, tartós munkanélküliek átmeneti. határozott idejű foglalkoztatását értjük alatta. Gyakorlatban azonban szélsőségesebb esetben szakmunkát, vagy annál magasabb képzettséget igénylő, a piaci árnál alacsonyabb bérért dolgozó kvázi munkanélküli foglalkoztatását is jelentheti többek között. A lényeg, hogy társadalmi-gazdasági haszna több szempontból is minimum kétségeket vet fel.
[3] A KSH intézményi havi munkaügy-statisztikai jelentésének a megfigyelési köre a legalább 5 fős létszámú vállalkozások (az 5–49 fős vállalkozások megfigyelése reprezentatív minta alapján történik, míg 50 főtől teljes körű a megfigyelés), illetve létszámnagyságtól függetlenül a költségvetési és társadalombiztosítási intézmények, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek.
