Üdvözöljük a Nemzetgazdasági Minisztérium kezdeményezését, hogy az 55 év feletti munkanélküli hölgyeket hozzásegítik a 40 éves munkaviszonyhoz hiányzó néhány hónapnyi munkaviszony megszerzéséhez.

Pozitívan értékeljük, hogy az NGM is szembesült az utóbbi évek nyugdíjrendszert érintő barkácsolásának következményeivel, és elkezdte a kárenyhítést. Olyan helyzet következményeit enyhíti, amelyet saját maga hozott létre.

Az irány jó, de további lépések mielőbbi megtétele szükséges.

A mostani intézkedés mind az egyenlő elbánás elvét, mind az esélyegyenlőség követelményét figyelmen kívül hagyja. Mi lesz a férfiakkal ?

A 2012-től megszüntetett korengedményes és előrehozott nyugdíjazás, valamint az évente folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár súlyos helyzetet teremtett. Az addig sem elég rugalmas, az egyéni élethelyzetek kezelése szempontjából érzéketlen nyugdíjrendszer, tovább keményedett.

A Ratkó-gyerekek derékhadát képező 1953-’54-’55 évjáratok előtt lezárult a korhatár előtti nyugdíjazás szinte minden lehetősége. Az 1953-ban születettek 2016-ban, az 1954-esek 2017-ben mehetnek csak nyugdíjba. Vagyis a férfiak számára életkortól függően 3-4-5 év „helybenjárás” következik, függetlenül attól, hogy lesz-e állása vagy sem, romlik-e az egészségügyi alkalmassága vagy sem.

Ebben a korban és helyzetben az állás elvesztése egy személyes tragédiával ér fel!!! Hiába van akár 35-40 év szolgálati időd, munkaviszonyod, voltál addig megbecsült esztergályos vagy mozdonyvezető, ha elveszíted az állásod, a mostani mindezek ellenére semmilyen „nyugdíjszerű” ellátást nem kínál. Végkielégítés, munkanélküli segély, közmunka, szociális segély, tengődés, hajléktalan szálló, ’oszt jó napot.

Az addigi megbecsült polgárból hónapok alatt megtűrt pária lehetsz!

A helyzet rosszabb, mint gondolnánk, sürgős további intézkedésekre van szükség.    

R.L.