ILO: A minimálbéremelés akár növelheti is a foglalkoztatást
Támogatnátok azt, hogy a szakszervezetek és a kamarák folyamatos minimálbéremelésekkel igyekezzenek kiszorítani az általuk „technológiai lemaradóknak” nevezett cégeket, amelyek nem hajlandók a termelékenységük növelésére, inkább a munkavállalóik kizsákmányolásával maradnak életben? Míg válaszoltok, aközben a brit Munkáspárt arra készül, hogy cégeknek muszáj legyen megosztania a növekvő hozzáadott értéket alkalmazottaikkal. Pogátsa Zoltán írása.
Érdekes új könyvet publikált 2015 februárjában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO az Edward Elgar kiadóval közösen. A Janine Berg szerkesztette Labour Markets, Institutions and Inequality (Munkapiac, intézmények és egyenlőtenség) című könyv szerzői a munkapiaci intézményekkel foglalkoznak, és nagyon sok releváns információt tartalmaznak a hazai viták tekintetében is.
A kötet szerzői nem csak a szektorális béralkuk, a szolidarisztikus bértárgyalások és a magas kollektív lefedettség mellett tesznek hitet. Támogatják a Meidner-Rehn modellt is, melynek lényege, hogy a szakszervezetek és a kamarák folyamatos minimálbéremelésekkel igyekeznek kiszorítani az általuk „technológiai lemaradóknak” nevezett cégeket, melyek nem hajlandók a termelékenységük növelésére, inkább a munkavállalóik kizsákmányolásával maradnak életben. (Sidney és Beatrice Webb még „parazita iparágaknak” nevezte ezeket 1902-ben!) A modell szerint amelyik cég nem képes annyi hozzáadott értéket megtermelni, hogy legalább a létminimum szintjén eltartsa az alkalmazottait, annak nincs létjogosultsága. Ezen cégek alkalmazottait át kell képezni, hogy jövedelmezőbb vállalkozásoknál helyezkedhessenek el. Ebben a modellben a minimálbér nem a gazdaság fejlődésének korlátja, hanem a gazdaságfejlesztés eszköze.
A teljes blogbejegyzés itt olvasható: Dinamó Műhely.