A minap megjelent hírekben volt olvasható, hogy a hazai adóék az egyik legmagasabb a világon.
Érdemes a fenti kijelentést a megfelelő környezetbe helyezni és úgy vizsgálni, hogy mit is jelent ez.
Az hogy az állami elvonás magas, önmagában nem feltétlenül rossz hiszen magas elvonás van Ausztriában és akár a Svédeknél. A kérdés az, hogy kapunk-e olyan színvonalú ellenszolgáltatást mint osztrák vagy svéd társaink. Nyilván a válasz nem. Ez esetben felmerül a kérdés, hogy a különbség egy hatékonysági deficit. Ez azt jelenti, hogy ekkora adóék mellett vagy sokkal magasabb színvonalú és kultúrájú szolgáltatást(egészségügy, munkanélküli ellátás, szociális ellátások) kellene kapnunk. Vagy sokkal kevesebbet kellene fizetnünk illetve elvonnia az államnak.
Nyilván mindenki kevesebbet akar fizetni változatlan minőségű szolgáltatások elvárása mellett, de ez biztosan nem fenntartható sem nem reális. A kutya valószínűleg ott van elásva, hogy a magyar állam és a szociális ellátó rendszer nagyon rossz hatékonysággal működik,de abban is van igazság, hogy elvárásaink irreálisak és valószínűleg a rendszerben lévő a potyautasok száma is jelentős.
Amennyiben sikerül a fent említett szentháromságot egyensúlyba hozni úgy tartósan javítható mind az adóék mértéke, mind elvárásaink valóságtartalma, mind a potyautasok száma. Azaz jelentős hatékonysági tartalék van a rendszerben amely akár jelentős színvonal emelkedést is jelenthet.
BT
