Valahogy így van ez most is a görög csőddel. Érdemes röviden nem minden részletre kiterjedően sora venni, hogy mi is történt és levonni a megfelelő tanulságokat.

A görögök csatlakozása az euro zónához már technikai csalással történt, ugyanis már akkor sem teljesítették a csatlakozási feltételeket, csak egy amerikai befektetési bank pénzügytechnikai segítségével tudták a meglévő államadósságot "kipakolni" majd csatlakozás után vissza pakolni.

A görög adófizetési morál még a  magyarnál is rosszabb, igazi balkáni. 

A beérkező EU-s forrásokat a politikai elit kilopta és a korrupcióban kifolyt.

Andres Papandreu a Görögök Kádár Jánosa, jelentősen megemelte a szociális juttatásokat és minden állami juttatást, amelyekre egyáltalán nem volt költségvetési fedezet és nem is termelték meg, hozzászoktatva ehhez a "droghoz" a görög társadalmat.

Miért is kell 16 havi bér egy közalkalmazottnak?

Majd a válság beköszöntével elmúltak a jó idők. A görög munkanélküliség az egekbe szökött, további forrás nincs, hogy emelni lehessen a szociális juttatásokat, sőt likviditás válság fenyeget ezért gyorsan EU-IMF páros megsegíti a görögöket úgy, hogy az intézményi befektetőkkel - akik görög állam papírt vásároltak - 30%-os veszteséget vitetnek el.

Majd hosszú huzavona után tulajdonképpen a görögök bejelentik, hogy nem akarják egyáltalán visszafizetni a kölcsönt amelyet minden európai polgár beadott, és igazából a meglévő infrastrukturális javakat sem hajlandóak privatizálni. Ugyanakkor bizony az EU pénzt elmulatták - itt írhatnék csúnyábbat is.

Vannak az ügynek politikai vonatkozásai is, amelyet most nem részleteznék, de a lényeg: Görögország nem való az eurozónába, nyomtassák ki a drachmát és vállalják a felelősséget azért ami történt. Legközelebb majd bölcsebb politikai elitet fognak választani.

BT