A rendszerváltás óta nemhogy csökkent volna, de nőtt a különbség a kelet- és a nyugat-európai országok bérszínvonala között – jelentette ki dr. Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense a Napló TOP 100 klubjában, kedden este, a Hotel Divinusban. A minimálbér emelésének szükségességét hangsúlyozva bemutatta, hogyan működik a bérpolitika a fejlett EU-s országokban az alacsony hozzáadott értékű tevékenységeket kiszorítva, munkaadók és munkavállalók javára.

Ma Magyarországon egy átlagos nettó bért, mintegy 155 ezer forintot kereső dolgozó a nyugat-európai szegényekkel egy szinten él; a hazai lakosság kétharmada pedig még a fenti összeghez sem jut hozzá, vagyis rosszabbul él, mint bárki Nyugat-Európában – mutatott rá dr. Pogátsa Zoltán közgazdász a Hotel Divinusban kedd este rendezett összejövetelen, a TOP 100 klubban, lesújtónak nevezve a helyzetet.

Többet visznek haza

Nemzetközi felmérések eredményein keresztül mutatta be, hogy a bérek nagysága nincs egyenes arányban a munkavállalók termelési képességeivel, s ezt azzal magyarázta, hogy az egyes országok bérszínvonala azon múlik, hogy a hozzáadott érték felosztását a tőke és a munkaerő között valójában a nyers társadalmi erő határozza meg. Vagyis, a gyakorlatban az erős szakszervezetekkel rendelkező nyugat- és észak-európai országokban a megtermelt profitból többet visznek haza a dolgozók, mint Közép-Kelet-Európában. (Az előadásban Európa nyugati és északi államairól beszélt, mondván, a déli országok gazdasági teljesítménye nem követendő példa.) Kulcskérdés persze, hogy mennyi a hozzáadott érték, tehát a termelékenység, ebben pedig a volt szocialista országok lényegesen hátrébb vannak – hangsúlyozta.

Ők a rendszerváltáskor arra alapoztak, hogy a külföldi működő tőke bevonzásával, annak termelési láncába illeszkedve próbálnak majd fejlődni. Ez azonban nem történt meg, mostanra a termelékenység különbsége is jelentős, és míg az északnyugat-európai minimálbér és bérminimum 8,5-15 euró óránként, addig a kelet-európai 2-3 euró. Ezzel „magunkra húzzuk” az alacsony hozzáadott értékeket jelentő tevékenységeket! – figyelmeztetett.

Fokozatosan

– Az északnyugat-európai országokban felismerték, hogy nincs piaci mechanizmus a minimálbér növelésére; ha ezt tudatosan nem teszik meg, akkor a fejlesztések helyett az alacsony bérekkel kezdenek a cégek versenyezni, ami rontja a nemzetközi versenyképességüket. Ezért a kormányok és a szakszervezetek folyamatosan emelik a minimálbért, és ez rákényszeríti a vállalkozásokat az innovációra – mutatta be a modellt, amit szerinte nekünk is alkalmaznunk kellene.

Nem drasztikusan, hanem mondjuk a következő öt évben, előre megtervezetten és bejelentetten fokozatosan felemelni a minimálbért legalább az akkori létminimum fölé. Ez idő alatt a cégek meg tudnák tenni a szükséges technológiai fejlesztéseket, képezni a dolgozóikat.

Utóbbi kapcsán Pogátsa Zoltán éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi közmunka–rendszerről. Mint mondta, míg a skandináv országokban gyakorlatilag folyamatosan tanulnak valamit a felnőttek, hogy az egyre magasabb szintű tevékenységeket el tudják látni, addig mi 300 milliárd forintnyi „felnőttképzési pénzt” áttettünk az értelmetlen közmunka-programokba, ami az adóforintjainkból fenntartva akadályozza meg, hogy a benne lévők képezzék magukat, és így alkalmassá váljanak az üres álláshelyek betöltésére. Azt mondta, a közoktatást is kivéreztettük, és ez később súlyos gondokat fog okozni a munkaerőpiacon, hiszen az iskolából kikerülők egyre kevésbé lesznek alkalmasak a feladatok elvégzésére.

Egyeztetnek

Ismertetett egy felmérést, mely szerint – a közvélekedéssel ellentétben – a 2001-2002-es jelentős minimálbér emelés nem növelte meg országos szinten a munkanélküliséget és nem csökkentette a GDP-t. A KSH adatai azt mutatják, számos nyereséges szektor van Magyarországon, ahol gond nélkül meg lehetne lépni az emelést, illetve azt az állam támogathatná; többek között szükséges lenne progresszív adózás, a legkevesebbet keresők esetén minimális vagy nulla SZJA-kulccsal.

– Meg kell erősíteni a szakszervezeteket; amely országokban ez megvan, ott ritka a sztrájk és a munkáltatók, munkavállalók konfliktusa. Ugyanis folyamatos az egyeztetés közöttük, és mindketten érdekeltek a termelékenység növelésében, hiszen az több profitot és több bért is eredményez – hangsúlyozta.

HBN–SZT | Fotó: Matey István

http://www.haon.hu/emelni-kell-a-bereket/2995181